Az ésszerű kétségen túl

Mennyei lakhelyünk

1 Mert tudjuk, hogy ha a sátrunk, a mi földi otthonunk, lerombolnak, akkor Istentől való épületünk lesz, nem kézzel csinált házunk, amely örökkévaló a mennyekben. 2 Mert ebben a sátorban nyögünk, vágyva felöltözni mennyei hajlékunkra, 3 ha felöltözve nem találnak meztelenül. 4Mert amíg még ebben a sátorban vagyunk, nyögünk, megterhelve – nem azért, hogy levetkőztessünk, hanem azért, hogy jobban felöltöztessünk, hogy ami halandó, azt elnyelje az élet. 5 Aki erre készített fel minket, az az Isten, aki a Lelket adta nekünk biztosítékul.

6 Így hát mindig bátrak vagyunk. Tudjuk, hogy amíg a testben otthon vagyunk, távol vagyunk az Úrtól, 7 mert hitben járunk, nem látásban. 8Igen, bátrak vagyunk, és szívesebben lennénk távol a testtől és otthon az Úrral. 9 Tehát akár otthon vagyunk, akár távol, azt a célt tűzzük ki, hogy kedveskedjünk neki. 10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit a testben cselekedett, akár jót, akár rosszat.